1820. augusztus 11-én kora délután Lavotta János, az országos hírű hegedűs és
zeneszerző összeesik a tállyai patikában. A következő néhány órában, miközben
barátai sikertelenül próbálják magához téríteni, meg-megszakadó töredékekben
végigálmodja a reformkor előtti Magyarországon lefolyt életét, gyermekkori
hegedűóráit, a koncertjeit, találkozásait, csavargásait, szerelmeit. Élet és
elmúlás között lebegve valóságot álmodik és álmokat, egybefonódó múltat és
jelent, míg élete történetének álomban és a valóságban is végére nem ér. A
regény a közeli barát, Bernát Mihály kéziratban fennmaradt életrajzát követve
idézi meg Lavottát, akinek hátrahagyott zeneművei időnként ma is fölhangzanak.