Személyes okok La'ng Orsolya verseiben besze'lgete's van. Nem kell
hallgato'znunk, a szeme'lyes okok ra'nk ce'loznak. De ve'gu¨l megoszthato'-e az
egyu¨ttle't? A szeretetu¨nk, a ke't to¨ro¨tt felu¨nk, a pontos te'vede'sek, a
la'bon kihordott meghittse'g, a sze'nfekete bi'rva'gy, a csontfehe'r gya'sz?
Ke'pes-e legala'bb a ko¨lte'szet visszanyerni belo?lu¨k valamit? Tala'n igen.
Mert a besze'lgete's nem o¨sszefoglala'sa a napnak, nem a terveink lelta'rja,
nem felgo¨ngyo¨li'tett szo?nyeg. Minden valo'di besze'lgete's titkos e'let,
benne a Ma'sik a'ltal szi'nro?l szi'nre ismerju¨k fel: o¨nmagunkat. A'tla'tunk,
ahogy Hans Castorp madame Chauchat teste'n. Az elveszi'tett ido?t pedig mintha
e'ppen azzal menthetne'nk meg, hogy a se'ta'nkba ? amikor gyalog elo?ztu¨k az
e'jszakai ja'ratot ? belereggeledik. Persze az ilyen fontos besze'lgete'sek
alkalma'val is ke'nytelenek vagyunk tudni, hogy apro' dolgainkban ? hia'ba
vigya'zunk ra'juk ? bee'pi'tett ele'vu¨le's van, az a'tmenetik ko¨do¨s ideje.
Pro'ba'lunk u'gy e'lni, hogy to¨rte'net legyu¨nk. Fehe'r Rena'to'