Ha ezt olvasod, én már nem leszek A cirkuszkocsijában üldögélő Otto, miközben
azt iszogatja, ami a kávéjából megmaradt (a port), eddig hajszál híján
megmenekült a szövetségesek bombáitól. Abban a meggyőződésben, hogy a
szerencséje hamarosan elhagyja, és nem fogja megérni a reggelt, elhatározza,
hogy papírra veti élettörténetét annak a szerencsétlen flótásnak, aki majd
megtalálja a holttestét. Méghozzá micsoda történetet. Évekkel azelőtt, amikor
vagy Budán, vagy Pesten egy cirkusznál dolgozott, egy újságcikkre hívták fel a
figyelmét. Hogy miért? Mert abban volt egy kép egy bizonyos török hercegről,
akit azért hívtak Albániába, hogy ő legyen az ország új királya. És történetesen
ez a herceg feltűnően hasonlított Ottóra? A terv megszületett, nekivágtak a
kalandnak, és Otto barátainak és ellenségeinek (meg egy tevének) a segítségével
az albánok nemsokára olyan királyt kapnak maguknak, amilyenre egyáltalán nem
számítottak. Az 1962-ben született Andrew Nicoll rövid favágóskodás után
újságírásra adta a fejét. Elbeszélései jelentek meg a New Writing Scotland című
antológiában és más magazinokban. Első regényével, az eddig 20 nyelvre
lefordított A derék polgármesterrel elnyerte a Saltire Society elsőkönyveseknek
járó díját. Második regénye, a Valdez, szintén megjelent magyarul. Nős, három
gyermek édesapja.