Zsidósors Magyarországon Lévai Jenő (1892-1983) Budapesten született zsidó
családban. A két világháború között a legismertebb sztárújságírók közé
tartozott. Fontos lapoknál (az Újság, az Est-lapok,a Kis Ujság stb.) volt
munkatárs, főszerkesztő, tulajdonos. Az első világháborúról szóló kötetei nagy
sikert arattak. Tényfeltáró újságíróként a hatalom számára kínos ügyek sorát
leplezte le, többek között a zsidók deportálásában később főszerepet játszó
Endre László zsidófaló gödöllői főszolgabíró üzelmeit, aki 1944-ben igyekezett a
nyilasok kezére adni őt. Lévai a nemzetközi gettóban élte túl a vészkorszakot. A
második világháború utáni három évben a magyarországi zsidóság tragédiájának és
az odáig vezető útnak a leírásával, dokumentálásával foglalkozott, és
hihetetlenül rövid idő alatt hatalmas munkát végzett el. Óriási
dokumentumanyagot gyűjtött össze és dolgozott fel. Több országot megjárt
dokumentumok és tanúk nyomában. Először írta meg Raoul Wallenberg életrajzát.
Egymás után megjelenő könyvei sorában az utolsó a nagy, összefoglaló mű, a
Zsidósors Magyarországon. Ilyen jellegű összegző mű a vészkorszak után három
évvel alig akadt a világon. Lévaitól ismerhették meg a magyarországi zsidóság
sorsát a nagyvilágban angolul, németül, franciául. A Zsidósors Magyarországon az
utolsó pillanatban jelent meg, mielőtt a szerzőt és tárgyát kizárták volna a
nyilvánosságból. Lévai az ötvenes évek végén térhetett vissza a nyilvánosságba.
A holokauszt kutatói máig alapműként támaszkodnak munkáira, amelyekben persze
olyan adatok és állítások is vannak, amelyeket a történettudomány azóta
pontosított vagy megcáfolt. A háromnegyed évszázaddal ezelőtt megjelent
történelmi jelentőségű alapművet jelentősen kibővített, eligazító
jegyzetanyaggal és Dési Jánosnak Lévai életéről szóló tanulmányával adjuk közre.