A Volga gyermekei Arra jutott, hogy a katolikus, vagy a pravoszláv, vagy a
mohamedán hívő fölött elmondott lutheránus ima mégiscsak jobb, mint a semmilyen.
Ezért minden halott fölött mondott imát, még a tatárok és a kirgizek fölött is.
Jóllakatni nem tudta az éhezőket, de el tudta temetni őket, hogy ne legyen
belőlük farkasok étke. Hányat temetett el - nem számolta. Ezt a rettenetes
esztendőt pedig elnevezte az Éhezők Esztendejének. A 18. században Nagy Katalin
cárnő biztatására németek tízezrei telepedtek le Oroszországban, a Volga mentén,
megőrizték nyelvüket, kultúrájukat, és példás szorgalommal művelték földjeiket.
Guzel Jahina főhőse, Jakob Bach egyike a leszármazottaiknak, egy kis német
telepen dolgozik tanítóként, és úgy tűnik, semmi izgalmas nem történhet az
életében, mígnem... Mígnem egy nagy szerelem és a bolsevik forradalom fenekestül
fel nem forgat mindent az oroszországi németek életében. A nagy világ egyszerre
félelmetes hellyé változik, ahonnan Bach elmenekül a szerelmével együtt egy
tanyára, majd egyedül neveli a gyermeket, a kis Antjét, aki vér szerint talán
nem is az övé. De Antje mégiscsak a gyermek, akit védelmeznie kell, és Bach
immár őt próbálja megóvni az összezavarodott új világ minden veszedelmétől. Bach
közben meséket ír, s mindaz, amit kitalál, előbb csodálatos, majd riasztó módon
megvalósul a világban...