Egy örökké tartó dal Az énekes Jao Tian éppen New Yorkban lép fel a Kínai Állami
Népi Együttessel, amikor régi ismerőse, az Egyesült Államokban élő Han Japin
felkéri, hogy Tajvan nemzeti ünnepén énekeljen el néhány dalt a helyi kínai
bevándorló közösség előtt, nem kevés tiszteletdíj fejében. Tian eleget tesz a
kérésnek, így nem a társulattal tér haza Pekingbe, az erre jogosító engedélyt
viszont elmulasztja beszerezni. Otthon már szankciókkal várják: felfüggesztik,
önkritikát kell gyakorolnia, az útlevelét is be akarják vonni. Tiannak gyors
döntést kell hoznia, és ő a szabadság földjét választja: visszautazik az
Egyesült Államokba, ahol a bevándorlók sokszínű, ám lemondásokkal és néha kisebb
sikerekkel kecsegtető élete jut neki osztályrészül. Az ismertsége miatt azonban
a kínai hatóságok utánanyúlnak: hol szép szavakkal, hol pénzzel, hol egyéb,
nemtelen eszközökkel próbálják befolyásolni. Ám ő mindent megtesz, hogy
megőrizze a hangját, a művészetét - és a méltóságát. Ennek pedig igen nagy ára
van: nem láthatja a családját, és olykor az énekléssel nehezen összeegyeztethető
munkákat is el kell vállalnia. A 2021-ben megjelent Egy örökké tartó dal különös
érzékenységgel rajzolja meg a bevándorlók mindennapjait, és nem csupán a
szabadság, a művészi feddhetetlenség vagy a mindenhová beférkőző hatalom
kérdéseit boncolgatja, hanem azt is megmutatja, milyen kafkai útvesztőkben
bolyonganak a 21. század elejének kiszolgáltatott hősei. Ha Jin legújabb regénye
- a Várakozás-hoz hasonlóan - egyszerre izgalmas, reményteli és szívszorító
elbeszélés.