Tegnap este felnéztem a holdra, és azon tűnődtem, vajon te is a holdat nézed-e.
Most, amikor a lahóriakat hol erre, hol arra az oldalra sorolják, vigasztal a
tudat, hogy ugyanaz a hold világítja be mindkettőnk éjjelét. Hogy mindegy neki,
a Delhi vagy a Sáhálámí kapu, egy mecset vagy egy templom felett ragyog, nem
olvasta a Koránt, sem a Gítát. Bizonyára lesznek még gyönyörteli napok a
megosztottságon túl is, ahol nekünk is lesz helyünk. Egy hely, ahol a jázmin
megmarad. Egy ég, e felett az ég felett, ahol a szél, szamír felemelkedik, hogy
elérje a mennyeket, firdauszt. Egy hely, ahol egybe forrhatunk. A tízéves Szamír
Vidzs élete örökre megváltozik, amikor 1938-ban, egy januári reggelen
megpillantja a pisztáciazöld szemű Firdausz Khánt. A családja parfümüzletében
dolgozó hindu fiú és az édesapja mellett kalligráfiát tanuló muszlim kislány
barátságot kötnek, és egymás mellett tanulják ki családjaik ősi mesterségét. Az
évek múltával hivatásuk egy életen át tartó művészi szenvedéllyé, kapcsolatuk
pedig mindent elsöprő szerelemmé nemesedik, és a két fiatal arról ábrándozik,
hogy egy nap majd összeköthetik a sorsukat. A történelem vihara azonban
szeretett szülővárosukat, Lahórt is eléri, és az utcákon hamarosan véres
összecsapások folynak. A szerelmesek két ellenséges oldalon találják magukat;
Szamír indiai, Firdausz pedig pakisztáni lesz, és mindkettőjüknek súlyos
döntéseket kell meghozniuk, melyek messzire sodorják őket egymástól. Vajon mit
őriznek meg a múltból, miközben egyre távolabb kerülnek fiatalságuktól és a
szerelmüktől? Aanchal Malhotra lírai szépségű regénye csodálatos, minden érzéket
rabul ejtő utazás, mely során teljes pompájában tárul fel előttünk egy letűnt
korszak minden varázsával, küzdelmével, fájdalmas és gyönyörű emlékével.