? ?Pedig maholnap befagy a tó ? ábrándozott Szindbád, az ablakhoz állott, és
hosszadalmasan elnézegette a nádast, amely most fagyosan, hangtalanul állott.
Csak egy-két cigánykacsa próbál?kozott a partig, de az is inkább a víz alá
merült, mert a parton semmi ennivalót nem talált. ? Még akasztott ember sem
szeretnék lenni ebben a házban ? mondta fogvacogva Stuart Mária. ? Egyszer majd
felkapom magam, eladok Schwarznak mindent, és belemerülök a fővárosi élet
zajongásába. Pesten élni ? ez a vágyam. Szindbád regényes gravűrök közepette
nézegette a Badacsony felé kanyargó országutat, amelyen boroshordókat
szállítottak fuvarosok. Piros téli délután volt. ? Vajon estére Tapolcára
érnek-e? ? kérdezte elgondolkozva. ? Az a kérdés, hol fúrják meg a hordókat ?
válaszolta unottan Stuart Mária. ? Mind gazember az ilyen fuvarosfajta.
Láthatatlan lyukat fúrnak a hordóra, hogy azt senki észre ne vehesse. Szindbád
rajongott, mint romantikus férfiúhoz illik. ? Itt szeretnék élni, mint a Himfy
költője. Borházban, régi, oszlopos házban, nyáron diófa árnyékában, télen a
kályha mellett, és néha egy jó kutyával sétát tenni a környéken.