Egy régóta tervezett, rímekből építkező családtörténet Müller Péter Sziámi
könyvhétre megjelenő új kötete: A család. Az alkotó, aki évtizedek óta jelen van
a kulturális élet számos területén és szövegeivel, dalaival, zenéjével szólítja
meg a közönséget, ezúttal legszűkebb környezetét, családja történetét mutatja be
képről képre, generációkat idézve meg üktől az unokáig. Ahogy Egressy Zoltán az
előszóban megfogalmazza: Sziámi mint egy könnyed kézzel festő festő, portrékból
készít tablót, kivételes érzékkel fedezi fel mindenkiben az egyedit. Sorjáznak a
tarka alakok, szó esik például rokonról, aki a pápa orvosa lett, az első
magyarországi sportkocsi vagy éppen a Boszporusz partján feltűnt első modern,
nyugati szalon tulajdonosáról, általában is sok a leg, az elsőség, az útkeresés
és úttörés, mindeközben a krónikásíró stílusjegyei között sok az irónia, sőt a
szeretni való önirónia is. A legjobb játék kötet után ezúttal a családtörténet
válik zenévé, melyeket átszőnek Müller Péter Sziámi dalainak ismert sorai is. A
főszereplő azonban az emlékezés által megelevenedő felmenők és utódok. Nem
firtatom az inkarnációkat, az előzőt s az előzőeket, de faggatnám a megfakult
emlékek emlékéről a halott ősöket. Meg azokat, akik még velem vannak, egyre
kevésbé emlékezve itt mind zűrösebben, gyatrán felidézve hologramjaik
töredékeit. Pedig mindig is elszántan kerestem, kikből adódtam össze, miért
ilyen mindaz, mi bennem jó vagy silány éppen: az úgynevezett saját jellemem. Az
önismeret ösvényét ha járom visszaindulva önmagam felől jegyeket, bérleteket
kérek számon elődökön, mint időellenőr. Az emlékek gyűjtése és felidézése
keserédes, elgondolkodtató, de nem hiányzik a mosolyra késztető humor sem A
család kötetből. Egressy Zoltán szavaival: Mindig öröm felfedezni Müller
jellegzetes, sajátos nyelvi humorát, leleményeit, ki másnak jutna eszébe például
a Walt Disney-randizni rímpár, vagy az olyan lazán csevegő tónusban
megfogalmazott mondatok, mint például ez: bizton lehetett rá számítani, /
állandóság és templom volt a nagyi. Akiről, mármint a nagymamáról egyébként
különös szeretettel beszél: Hozzá fordulok, és ő válaszol, bárkit hívok fel,
mindig nála szól.