A rejuvenáció (visszaifjodás) a mai tudomány fényében már nem utópia. Ám az
orvostudomány, a filozófia, a pszichológia és a szociológia mellett sem elég
pusztán a torna ahhoz, hogy rejuvenációs sikereket érjünk el, mert a vezető
szerep elsősorban a jógalégzésnek tulajdonítható. A légzésnek az a formája,
melyet a jógában megismerhetünk, kifogyhatatlan erőforrás. A laikus ember nem is
gondolná, hogy a jógalégzések és ászanák kellő mértékű gyakorlása a vitális erők
fokozása révén nemcsak életünket hosszabbítja meg, hanem munkaképességünket,
kitartásunkat, testünk frissességét annyira megóvjuk, hogy tapasztalatok szerint
idős emberek átlag tíz-húsz évvel fiatalabbnak látszanak valódi koruknál?
Sürgető szükség van tehát arra, hogy mindenki, lehetőleg még fiatal korában
elsajátítsa azokat az ismereteket, melyek az ifjúság lehető legteljesebb
megőrzéséhez szükségesek.