A Gyerekes gondolatok először hat éve jelent meg, úgy éreztem, ideje
kibővítenem. A korábbi szöveget érintetlenül hagytam, viszont kommentálom, hogy
ennyi idő távlatából mi látszik, hogy milyen eszközöm vált be hosszú távon is,
mire vagyok továbbra is eszköztelen, miről gondolok mostanra már mást. Az élet
természetesen új életszakaszokat is hozott ? a gyerekek nőttek, kamaszodtak,
ketten már fölnőttek, és ki is repültek ?, így új írásokat is tartalmaz a kötet.
Személyes hangomat megőriztem, továbbra sem tanácsokat osztogatok, hanem egyedi
és egyben egyetemleges szülői megéléseimet mutatom. Húsz év anyaságom és
pszichológusi tudásom esszenciája ez a könyv. Hiszem és tapasztalom, hogy az
önismeret a leghasznosabb szülői eszköz. Bár sokszor egyszerűbb a gyerek
működésében látni a problémát, mégis megéri magunkba nézni, mert ha belül rendet
teszünk, nagyobb rá az esély, hogy gyermekeink is rendben legyenek. ?Hát erre a
szabadságra lett volna szüksége gyerekként minden leendő szülőnek! Hogy
gondolkodhasson, kísérletezhessen, egyszerre lehessen megértő és kritikus saját
jó és rossz tapasztalataival szemben. Mert csak akkor tud megértő és kritikus
lenni a gyerekeivel szemben is: vagyis veszélytelen szabadságot és belátható
szabályokat egyaránt megadni életük indulásához. A Gyerekes gondolatok tankönyv
is lehetne, amiből engedélyt nyerhetünk olyan parancsok és tilalmak elvetéséhez,
melyeket átgondolás nélkül évtizedek óta kőbe vésett előírásként követtünk ?
holott csak kudarcot hoztak.? F. Várkonyi Zsuzsa