Márton nyaracskája Hajdú Farkas-Zoltán (Csíkszereda, 1959) -né című, korszakokon
átívelő és műfajok között besorolhatatlanul kanyargó elbeszélésfolyamának ötödik
kötete a Márton nyaracskája. A szerző ezúttal is bravúrosan keveri kártyáit:
dokumentumokat, vendégszövegeket kombinál a képzelet és a tapasztalat
eredményeivel. Az új szereplők mögött ott ül pipáját tömködve régi ismerősünk,
az író alakmása, Ipse. Néha feltesz nekünk egy lemezt. A megadott QR-kódra
rákattintva tudjuk meghallgatni. A fő motívum ezúttal a szerelem, annak is főleg
az a változata, amelyre a cím metaforikusan vonatkoztatható. A legenda szerint
Szent Márton halálához kapcsolódó német kifejezés a nyárnak egy röpke,
háromnapos késő őszi fellángolására utal. Ilyen késői láng perzseli meg a
románnak született keserű francia gondolkodót, a hetvenéves E. M. Ciorant,
amikor megismerkedik a harmincöt éves kölni némettanárnővel, Friedgard Thomával.
Friedgardot először a Ciorannal folytatott levelezéséből ismerjük meg, majd
hetvenévesen személyesen is elénk toppan a szerző vele készített interjújában.
Két test újra egymásra hangolódása a gyerekszülés után: ezzel a feladattal
vívódik egy magyar-szlovák házaspár. Háninak, egy másik történet
főszereplőjének, ennek a szerencsétlen sorsú kárpátaljai zsidó lánynak csak az
állati sorba taszított létezés végletes testi kiszolgáltatottsága jut. Ipse
lépcsőkön halad felfelé a kedvesével, és minden lépcsőfokon levetnek valamit:
országot, hazát, a készen kapott személyiséget. Meztelenek, de tartják egymást
erősen. A zene nemcsak a YouTube-ról hallható. A próza is egy sinfonia
concertante formáját ölti a Tóparti találkozásban: hangszerekként fonódnak össze
egy zenekarrá az öreg test fiatal vágyairól szóló vallomások. Hogy az egyik
szólam aztán visszatérve végső, rezignált megbékéléssé csendesüljön a könyv
utolsó lapjain. De aligha lehet kétségünk, hogy a szerző a rendhagyó
regényfolyam irizáló szövetét hamarosan új motívumokkal és színekkel szövi majd
tovább. (Várady Szabolcs)