Meggyőző érvek Jane Austen hatodik, egyben utolsó regénye már halála után,
1818-ban jelent meg először. A történet Sir Walter Elliotról és három lányáról
szól, akik közül csak Mary, a legkisebbik ment férjhez. A legidősebb, Elisabeth
hiába vár gőgösen somersetshire-i kastélyukban rangos házasságra, a középső
testvért, a regény főhősét, Anne-t pedig, lebeszélték arról, hogy házasságot
kössön szerelmével, a fiatal, vagyontalan Wentworth tengerésztiszttel. Az
egykori szerelmesek nyolc év után véletlenül újra találkoznak, ami azért is
érdekes, mert az idő múlásával aztán fordult a kocka: Sir Walter pazarló
életmódja miatt kénytelen bérbe adni a birtokát, és elköltözni, az azóta
kapitányi rangra emelkedett korábbi udvarló viszont fényes pályát futott be,
meggazdagodott, és most, hogy a napóleoni háborúk befejeződtek, le akar
telepedni, családot alapítani. Leendő feleségével szemben mindössze egy
követelményt támaszt: bárki lehet... csak Anne Elliot nem? Hosszas bonyodalmak,
kölcsönös büszkélkedés és féltékenykedés után vajon végül újra egymásra találnak
hőseink? A Meggyőző érvek a legérettebb ? és számtalan kritikusa és olvasója
által a legjobbnak tartott ? Austen-regény, amit nem az erény és a hűség
felemelő példái tesznek maradandóvá, hanem a karikaturisztikusan jellemzett,
hiú, üresfejű, páváskodó, csacska alakok pompás galériája.