Szakított idő / Apricity Higgyünk a Stirlitz sorozat főcímdalának: Az idő soha,
soha meg nem áll, / az órák róják szüntelen az útjukat? Vagy mégis megáll az a
fránya idő, és beleragad a vádlink a rockandrollba, hiába kacsint ránk
Malacpofa? Nincs idő semmire. Szakíts, ha bírsz. Vagy eljött az ideje a
szakításnak? Varázslatos, a hétköznapi időn kívüli, nyelvi leleményekben gazdag
történetek szerepelnek ebben a kötetben. Csak kapkodjuk a fejünket, de közben
mosolygunk. Abszurd, kérlelhetetlenül őszinte, de kuncogtató világ ez. Marina
Abramovia naphosszat heverészik pucéron egy loncsos kutya mellett - ennyiből
állna a művészet? Lábfetisiszta volt-e Tarantino? Mi a fontos, a késdobáló vagy
a célpont? Gizda-e a főúr a debreceni Nagyerdőn, a Merkúr bárban? Mit tanul egy
fiktívnév-generáló vagy egy intimitáskoordinátor? Elég-e neki egy OKJ-tanfolyam?
Kije is Szabó Magdának Jablonczay Dorina? Harap-e a sámán kutyája? Retusálva
van-e Jane Austen képe a tízfontos bankjegyen? Mi lenne, ha menstruálnának a
férfiak? Zajlanak-e még hibridkísérletek, hogyaszongya párosodhat-e ember és
majom? Hogyan lesz valakiből a főherceg madarásza? Mi a csoda az a démoni
társasjáték? És a Man Overboard Situation, azt eszik vagy isszák? Mit keresett
Scully a nagy Oroszországban? Mit jelent Antigoné tragikus magánya? A brit
tudósok szerint telhet-e az idő visszafelé?Tovább is van, mondjam még? It stood
out as exceptional. It was a striking attempt to understand the intent and
experience of Marina Abramovia creating a piece. On top of that, the shifts
between somewhat disjointed thoughts and clear descriptions and critiques lend
an intensity to the physical commitment of the narrator. (Dzanc Books Disquiet
Literary Program fiction competition ~ readers' report of 'Marina di San
Cresci') I loved the structure of this story, and the richness of the language
throughout. Great stuff. (Jonathan Cardew of 'Marina di San Cresci')