Amikor dési üldöztetésem és papságból való erőszakos eltávolításom válságos
időszaka (1983-1986) után, politikai meggondolásból újra álláshoz juttattak
Temesváron (1986), magamban megfogadtam, hogy innen valaha is csak erőnek
erejével távozom, s többé nem engedek a főpapi-állami önkénynek. Jól sejtettem,
két év múlva (1988) Teremsváron is kezdetét vette az az összehangolt (hivatalos)
egyházi-politikai hajsza, mely végül is a megrázó romániai változások
eseményeibe torkollott (1989). Előérzetem és feltett szándékom beteljesedett:
valóságos ostrom zajlott kilenc hónapon keresztül - áprilistól decemberig -
gyülekezetünk, személyem és családom ellen, míg végre a rendszer bukása meghozta
a teljes felmentést nemcsak egyházunk, hanem az egész ország népe számára.
Temesvár erős várnak bizonyult. Isten az erőtlenek erejét használta fel a
szabadításra. Harcom - a látszat ellenére - nem volt magányos. Temesváron együtt
harcolt lelkipásztor és gyülekezet. És viaskodott az Úr érettünk. Hónapokon
keresztül minden istentisztelet rendhagyó békés tüntetés volt a jogtipró egyházi
és állami hatalmasságok ellen. Ebbe a mozgalommá szélesedő békés harcba
kapcsolódott be fokozatosan a sok vallású és nemzetiségű város közvéleménye, és
sietett támogatására a magyarországi és nemzetközi nyilvánosság. Az ostrom
egyetemes és ökumenikus erőtérbe került. A Temesvári Gyülekezet és a Református
Egyház partikuláris ügye meghaladta önmagát, hovatovább a lelkiismereti és
vallásszíbadságért, az emberi és kisebbségi jogokért és a zsarnokság ellen
folytatott harcot testesítette meg. Temesvár ostromának még a küzdelmek idején
kialakult az irodalma. Tudatosan vállalt harcunknak a lelkiismeretébresztő,
helyzethez illő Ige és a nyilvánosságteremtő, hiteles Szó volt a legfőbb
fegyvere - miként Krisztus szava is kétélű éles kard a Szentírás szerint. Az
olvasó a hallgatás falát megbontó, kimondott igazság szöveggyűjteményét tartja a
kezében. Igéket, melyek hitbéli összefüggésében zajlott az egyenlőtlen küzdelem.
Egy, a tájékoztatás céljából íródott Eseménynaptárt, mely napról-napra
végigvezet a történéseken. Szószéki tájékoztatókat, melyek elsősorban a
Gyülekeézet közvéleményének alakítását és erkölcsi tartását voltak hivatottak
szolgálni. Különféle leveleket, felterjesztéseket, jelentéseket és
állásfoglalásokat, mint a tulajdonképpeni összecsapások dokumentumait.
Külföldnek szánt helyzetismertetéseket és segélykérő üzeneteket. Nem utolsó
sorban pedig olyan irodalmi igényű, prózai írásokat és megnyilatkozásokat,
melyek jellegük - műfajuk - szerint elvontabb, elvi szinten ragadják meg a
helyzetből fakadó kérdéseket. Végül - jelzésszerűen - bekerültek a kötetbe mások
írásai is, melyek szorosan kapcsolódnak az eseményekhez, és azokat szélesebb
megvilágításba helyezik. A kötetet záró képek nemcsak az ostromállapotot idézik,
hanem már átvezetnek a szabadulás utáni időkbe. A kötet címe konkrét utalás
Temesvár 1552-es törökök általi ostromára. A kulcsfontosságúvá vár eleste
végzetes kihatással volt az egész országra. - Jól-rosszul megvívott csatákban
dől el egész nemzetek sorsa. Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a
Gyülekezetnek.