Uram! Tudd meg, hogy nem akarok élni, Csak magyar földön és csak magyarul... Ha
bűn, hogy lelket nem tudok cserélni, Jobb is, ha szárnyam már most porba hull,
De ezt a lelket itt hagyom örökbe S ez ott vijjog majd Kárpáti havasán, És
belesírom minden ősi rögbe: El innen rablók, - ez az én hazám! És leszek szégyen
és leszek gyalázat És ott égek majd minden homlokon, S mint bujdosó gyász, az én
szép hazámat A jó Istentől visszazokogom, És megfúvom majd hitem harsonáit, Hogy
tesz még Isten gyönyörű csodát itt: Bölcsövé lesz még minden ravatal, - Havas
Kárpáttól kéklő Adriáig Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar! Részlet a Magyar
Ének 1919-ben című versből