Az evés és az ivás ősidők óta az emberiség örömei közé tartozik. Az étkezésnek,
különösen a társas étkezésnek, már évszázadokkal ezelőtt is megvoltak a
társadalmi funkciói. Lakodalom, temetés, üzletkötés, különösen a parasztoknál,
szinte elképzelhetetlen volt ünnepi étkezés, lakoma nélkül. Az egyes népek
táplálkozási szokásai mindig összefüggtek életkörülményeikkel, országuk
földrajzi és gazdasági viszonyaival. Táplálkozási kutlúrájuk nem elszigetelten
fejlődött. A kereskedelem, majd az idegenforgalom megindulása tovább fokozta a
különböző népek táplálkozási szokásainak egymásra hatását. Ennek ellenére minden
nép ételei megőrizték sajátos, nemzeti karakterüket. Minden népnek van speciális
nemzeti étele, s ezen belül minden családnak, egyénnek van kedvenc fogása.