1920. február 17-én este elhurcolták és a megyeri Duna-parton meggyilkolták
Somogyi Bélát, a Népszava szerkesztőjét és Bacsó Bélát, a lap munkatársát. A
fehérterror ekkor már több mint fél éve szedte áldozatait. A Dunántúl után,
ahogy Horthy Miklós csapatai megszállták az országot, a rémuralom kiterjedt a
Duna-Tisza közére és Budapestre. De egy vezető politikus meggyilkolása az ország
fővárosában (Somogyi ekkor már öt hónapja irányította a Népszavát) a terror új
dimenziót tárta fel. Egyben tragikus erővel demonstrálta a különítmények
tevékenységének egyik, eddig is megnyilvánuló jellegét: a szegényparasztok, a
zsidók és kommunisták mellett a szociáldemokrata párt fokozott üldözését. Miután
a nemzetgyűlési választások során a szociáldemokrata képviselőket vidéken
letartóztatták, gyűléseiket a karhatalom szétverte, a szociáldemokrata párt
1920. január 15-én elhagyta a Huszár-kormányt és visszalépett a választásoktól.
1920 januárjában közel száz szociáldemokrata funkcionáriust tartóztattak le
Budapesten. 1920. január 19-én Cservenka Miklóst, a MÁV gépgyár főbizalmiját, a
Népszava panaszirodájának vezetőjét hurcolták el (és később meggyilkolták a
különítményesek). Még ugyanebben a hónapban, 1920. január 27-én a karhatalom
letartóztatta Szakasits Árpádot, a Népszava titkárát. Somogyi és Bacsó
meggyilkolása a fehérterror - egyik - csúcspontját jelezte. Maga az időpont is
kiemelte a gyilkosságot a terrorcselekmények sorából. Egy nappal előtte ült
össze az első nemzetgyűlés és négy nappal a gyilkosság előtt, február 13-án
nyújtotta át Párizsban az Apponyi Albert vezette magyar békedelegáció a válaszát
a rendkívül súlyos békefeltételekre. Előtte ezekben a napokban kezdtek
tárgyalásokat magyar politikusok az angol Munkáspárt és a francia szocialisták
képviselőivel. Mikor 1919. novemberében, a Clerk-tárgyalások végén a nyugati
hatalmak elismerték a gyenge és fiatal ellenforradalmi rendszert, az elismerés
egyik feltétele volt a szociáldemokrata párt részvétele a kormányban és a
nemzetgyűlési választásokon. Hogyan kísérelhették meg Apponyiakban az angol és a
francia szocialistákat a magyar ügynek megnyerni, ha azóta a magyar
szociáldemokraták nemcsak a kormányt hagyták el, a terror hatása alatt nemcsak a
választásoktól léptek vissza, de most meggyilkolták a párt egyik vezetőjét is? A
magyar békedelegáció amúgy is gyenge tárgyalási pozícióját a terror és ennek
betetőzése súlyosan megrendítette. Felvetődik a kérdés: kinek volt érdeke az
adott pillanatban a gyilkosság? A budapesti rendőrség, amely nem állt Horthy
fővezérségének a kontrollja alatt, napok alatt kiderítette: a gyilkosok
valamennyien az Ostenburg-különítmény tisztjei voltak. A nyomozás folytatása
azonban kiderült a rendőrség kezéből, a fővezérség vette át. Természetesen már
akkor felmerült a kérdés: ki állt a gyilkosok mögött, ki volt a gyilkosság
értelmi szerzője? Cui prodest? (Kinek az érdeke?)