Göring piros kalapdoboza, bőröndnyi gyógyszere, Hess irányítható memóriazavara,
Keitel és Jodl vélekedése a katonai becsületről - ez is történelem. Ha az olvasó
a huszonkét embertelen háborús főbűnös emberi vonásai iránt érdeklődik, ez az
érdeklődés természetes. Burton C. Andrus ezredes,a mondorfi kihallgató-központ,
majd a nürnbergi börtön parancsnoka azonban másfajta információkkal is szolgál.
Andrus nem pszichiáter, ezért többet foglalkozik szervezési kérdésekkel, s amíg
negyedszázaddal a nagy per után is tud újat mondani a nürnbergi huszonkettő
hazugságairól, pöffeszkedéséről, hamis pózairól (és ami ezek mögött bujkált:
rettegésükről), könyvének lapjain leleplezi feletteseinek bűnös hanyagságát,
nemtörődömségét is. Az őrszemélyzet minőségi jellemzőinek és a feladat
kényességének ismeretében szinte csodálkoznunk kell, hogy a huszonkét gonosztevő
közül húszan elnyerték méltó büntetésüket. Burton C. Andrus könyvét egy
tisztességes, kötelességtudó katona mindvégig feszülten izgalmas, helyenként
nagy forrásértékű munkájának nevezhetjük.