Szerző: Szabados Attila Kalligram Kiadó, 2024 Vérsűrűség: vers, űr és ég.
Szöveg, hiány és tágasság. Ember, tér és idő. Hús, otthon és fájdalom. Család,
múlt és sors. A teljes érzékelés könyve ez, azonnal beránt az észlelés közepébe,
mintha ezzel a testi figyelemmel akarná kijátszani a metsző, de névtelen
sóvárgást, és a közeledő vég bizonyosságát. Magába húz, rögtön fókuszálja az
olvasót. Ráadásul minden verssel csak sodróbb és izgalmasabb lesz. A megfigyelés
élessége és a szavak pontossága, az objektív leírások sűrítettsége és a
melankólia szédülete, a gyász némasága és a rögzítés kényszere, a szeretet
teljes önfeladásának kísértése és a történelem penetráns, nyomasztóan állandó
jelenlétének tudata adja Szabados Attila kötetének erejét. Álmok és konkrétumok
csúsznak össze, halottak és élők, rokonok és idegenek kopírozódnak egymásra és
érnek össze benne, és közben bennünk, azon a kivételes ponton, ahol mindig ma
van, és ahol mindig pont meghal vagy megtörik valaki. Ebben a könyvben minden
vers gyújtólencseként működik, a múlt teljes spektrumát koncentrálja egyetlen
izzó pillanattá. Fáj olvasni, de mégis jelen akarunk lenni: mert ismerős, és
mert benne és általa súlya és tétje, éle és intenzitása lett a létezésnek. Szabó
T. Anna A kötet adatai: Kötés: keménytáblás Megjelenés éve: 2024 Terjedelem: 80
oldal