Ennek a könyvnek maga a sors adta a nevét. Bujdosó volt olyan időkben, mikor a
halál fenyegetődzött a magyar szenvedések minden hangja felett. Bujdosott és
menekült a szülői házból, magányos kastélyon, kisvárosi villán, falusi
udvarházon át. Bujkált szétszedve, könyvek lapjai között, idegen tetők tövén,
kéménykürtőben, pincegádorban, bútorok mögött és elásva a föld alatt. Házkutató
titkos rendőrök keze, vöröskatonák csizmája járt felette. Csodára mégis
megmaradt, hogy emlékeztessen, mikorra már behorpadt a kor áldozatainak a sírja,
fű nőtt az egykori akasztófák gödrében, és a kínzókamrák faláról lekopott a vér
és a golyók írása. Most, hogy a könyvet odaadom Nemzetemnek, sok olyan adatot és
részletet kellett elhagynom, melyek még nem bírják el a napvilágot, melyek élő
emberek titkai. Talán eljön az az idő, mikor megszólalhat, ami ma néma marad.
Mióta napról napra feljegyeztem az eseményeket, idő múlt felettünk, és világos
lett sok minden, ami megfoghatatlan és sötét volt. De nem nyúlok a lapokhoz,
érintetlenül hagyom rajtuk az akkori órák érveréseit. Ha tévedtem, legyenek
elnézőek, akik a könyvet olvassák. A tévedéseim is tükrök: a kor tévedéseinek a
tükrei. Nem a forradalmak történetét, nem is a politikai események szemtanújának
a naplóját akartam megírni. Szóljon az én könyvem arról, amiről nem fognak tudni
a jövő történetírók, mert azt át kellett élni. Szóljon arról, amiről nem
tudhattak az idegenből behurcolt forradalmak felidézői és politikai eseményeinek
szemtanúi, mert lelküktől távol állt minden, ami magyar. Maradjon fenn
könyvemben az, ami velünk vész el: egy halálra szánt faj legboldogtalanabb
nemzedékének kínja és becsülete. És lássák meg benne az utánunk jövők, hogy a
megpróbáltatások esztendejében mi sajgott át a némaságra ítélt, elgyötört, vérig
alázott magyar lelkekben. Legyen a Bujdosó könyv a fájdalom könyve. Mialatt
írtam, találkozni akartam benne azokkal, akik testvéreim voltak a közös
szenvedésben. És ebben a könyvben velük akarok maradni még akkor is, mikor már
sem ők, sem én nem fogjuk többé látni az új magyar tavaszokat.