Csiha Kálmán 1929. szeptember 17-én született az Érmelléken, Érsemlyénben.
Iskoláit Érmihályfalván kezdte, majd Sárospatakon, Debrecenben, Érmihályfalván,
Zilahon, Nagyváradon végezte. Az utolsó iskolai éveket otthontalanságban
töltötte el, maga kereste kenyerét, miután szüleit 1949-ben kényszerlakhelyre
vitték. Lelkészi képesítést 1954-ben Kolozsváron, az Egyetemi Fokú Protestáns
Theologiai Intézetben nyert. Aradra nevezik ki segédlelkésznek, ahol megszervezi
az Arad-Gáj-i egyházközséget, amelynek első lelkipásztora lett. 1956-ban
házasságot kötött Nagy Emese segédlelkésszel. 1957 decemberében fel nem jelentés
miatt letartóztatták és egy koncepciós perben 10 évi börtönre ítélték. Hat és
fél év után 1964-ben szabadult az általános amnesztiával. Megjárta Kolozsvár,
Marosvásárhely, Szamosújvár, Jilava börtöneit, Periprava, Luciu-Giugeni, Salcea
munkalágereit, hastífusszal Galacot. Nem volt joga kapcsolatot tartani
családjával, kislányát 6 éves korában látta először szabadulása után.
Kiszabadulása utáni szolgálati helyei: Gógánváralja, Marosvásárhely, ahol 20
évet szolgált. 1975-ben teológiai doktorátust szerzett a gyakorlati teológia
köréből. Öt önálló gyülekezetet szervezett. Az Erdélyi Református Egyházkerület
püspökévé választották 1990. május 4-én, a Romániában történt változások után.