Nagyképű öltönyös Az ellentétek meddig vonzzák egymást? A szokásos reggelnek
indult a vonaton. De csak addig, amíg fel nem figyeltem az átellenben ülő
férfira. Olyan lekezelőn beszélt valakivel telefonon, mintha ő irányítaná a
világot. Mégis minek képzeli magát ez a nagyképű öltönyös? Istennek? Bár meg
kell hagyni, tényleg úgy nézett ki, mint egy isten. Ám mi ketten nem is
lehetnénk különbözőbbek. És jól tudjuk, mit mondanak az ellentétekről. Semmi sem
készíthetett volna fel arra az útra, amire végül magával vitt. Arra pedig pláne
nem, hogy hova fogunk a végén kilyukadni. Mert minden jó véget ér, igaz egyszer?
Leszámítva a mi kapcsolatunkat, mert még csak nem is sejtettem, hogy az miként
végződik.