Turáni regék és mondák a világ teremtéséről Minket, turániakat történelem
nélküli népeknek szeretnek nevezni a nyugati nagyok, mert szerintük nem voltunk
semmilyen befolyással az emberi kultúra kialakulására. Ez az a hazugság, amit
annyiszor emlegettem s ez az a meghamisítása a történelemnek, amelyet helyre
kell igazítanunk. Visszaülök hát asztalomhoz, s neki fogok a hosszú munkának.
Elmondom mindazt, amit tudok arról, amit eddig a tudományos kutatás kiderített.
Leszek regélője, énekese fajom, nemzetem múltjának. Megmutatom, hogy még azok a
primitív kultúrájúnak nevezett népek is, melyek fajtánk soraiból kikerültek,
mennyire rendelkeztek azokkal a magasztos eszményekkel és lelki
tulajdonságokkal, melyeket olyan nagy előszeretettel mondanak az előrehaladott
műveltség áldást hozó vívmányának. Megláthatjuk majd ezekből, hogy erkölcsi
fogalmak terén oly magasan állanak, állottak, hogy a legmodernebb kornak állami
vallásai, iskolái és törvényei sem tudtak olyan erkölcsi világfelfogást
teremteni, mint amilyenben ők éltek. Meglátjuk azt, hogy -- csak egyetlent
idézzek -- az elmélkedő és magasan fejlődött logikus gondokozásban érett
nemezeteknek tulajdonított történeti öntudat nemcsak, hogy fejlett volt náluk,
hanem minden tettüknek, egész ethikai életüknek alapjait képezte. A még ma is
élő apró, elmaradt rokonainknál oly erős a múltak emlékein való csüggés, oly
nagy az átörökölt hagyományok megbecsülése, hogy a regemondót emberfeletti
lénynek tartják, annál inkább, mert a regemondáskor a szó nemes értelmében vett
ihlet szállja meg, a legtöbb énekmondót s a mondott regét úgy adja elő, hogy a
hallgatóság megjelenni látja maga előtt a regék hőseit, az ő őseit.