Husserl és Gadamer - Enomonológia és Hermeneutika A filozófia nem kizárólag és
nem elsősorban a világ általános felfogása. Bölcsességét minden valós adat és
minden probléma részletes elemzése türelmes próbájának vetik alá. Ez egyszerre
az értelem abszolút erőfeszítése, a tapasztalatok bőséges gazdagsága, a jóért
való etikai-politikai aggódás. Bármilyen vonzó is egy eszmerendszer, ha
hiányoznak belőle ezek az alapvető tényezők, akkor alapjában véve közömbösnek
kell lennie számunkra (éppen azért, mert nem filozófia lesz). Aki filozófusnak
vallja magát, az nem elégszik meg azzal a filozófiával, amelyik neki tetszik,
hanem egyszerűen azzal, amelyiknek a világ és az értelem fényében meg kell
lennie. Nos, senki sem képviselte jobban a bölcsességnek ezt az eszményét a
huszadik században, mint Edmund Husserl, a fenomenológia megalapítója, míg H.-G.
Gadamerre hárult a bölcsesség eszményének eltérítése. Neki az volt a feladata,
hogy a filozófiát a historizmus felé terelje. (Manuel Cruz, filozófus)