Elveszett nevek könyve Eva Traube Abrams, egy fél lábbal már nyugdíjban lévő
floridai könyvtáros épp könyveket rak a helyükre, amikor a szeme megakad egy
fényképen a New York Timesban. Ledermed; egy olyan könyv szerepel a képen, amit
több mint hatvan éve nem látott. Egy olyan könyv, amelyben ráismer az Elveszett
nevek könyvére. A hozzá tartozó cikk arról szól, hogy a nácik Európa szerte
kifosztották a könyvtárakat a II. világháború idején - erre Eva is jól emlékszik
- és a kutatásról, hogy a köteteket visszajuttassák azokhoz, akiktől réges-rég
elvették azokat. A képen szereplő könyv - egy 18. századi vallásos szöveg,
amiről azt hitték, hogy elvitték Franciaországból a háború idején - az egyik
legérdekesebb eset. Most a berlini Zentral- und Landesbibliothekben található,
és tartalmaz valamiféle kódot, de a kutatók nem tudják, honnan került oda, sem
azt, hogy mit jelent. Csak Eva tudja a választ, de vajon van ereje visszatérni a
régi emlékekhez? 1942-ben, még egyetemistaként, Eva kénytelen volt elmenekülni
Párizsból és a Szabad zóna egyik hegyi kisvárosában menedéket találni, ahol
elkezd személyi okmányokat hamisítani zsidó gyerekek számára, akik a semleges
Svájcba menekülnek. De az emberek eltörlésének ára van, és a titokzatos, jóképű
hamisítóval, Rémyvel együtt Eva úgy dönt, hogy ki kell találnia, hogyan őrizze
meg azoknak a gyerekeknek a valódi nevét, akik túl kicsik ahhoz, hogy
emlékezzenek rá, kicsodák is valójában. Az Elveszett nevek könyvében vezetett
feljegyzéseik még fontosabbá válnak, amikor az ellenálló-sejtet, amelynek
dolgoznak, elárulják, és Rémynek nyoma veszik.