Az utolsó k.u.k. bárónő Röviddel a háború után járunk, a szepességi helyőrséget
egy forradalmi nemzeti bizottság irányítja a Vörös Hadsereg őrnagyának
felügyelete alatt. Neki engedelmeskedik mindenki - az ott élő utolsó k. u. k.
bárónőt, Czóbel Margitot kivéve. Az egykori ifjúkommunista ?lauko azt a
feladatot kapja, hogy a nagyőri kastély bérlőjeként tartsa őt szemmel és
jelentsen róla. A bárónő átlát a szitán, ?laukót mégis a bizalmába fogadja,
beengedi a könyvtárába, a műtermébe, megosztja vele emlékeit, feljegyzéseit.
?lauko pedig a vele való beszélgetések nyomán szűkebb pátriájának, az országok
és birodalmak közé beékelődött, kényüknek-kedvüknek kiszolgáltatott, valamikor
jobb napokat látott, jobb sorsra érdemes Szepességnek és lakóinak a krónikásává
válik. Utószót írta: Ruff Orsolya Egyhamar nem lehet elfelejteni. Nem is szabad.