A dzogcsen a tibeti buddhizmusban és a bön hagyományban a szellemi megvalósítás
legmagasabb ösvénye, amely közvetlenül a végső valóságra irányul, ennek fényében
láttatja a világot és mutat rá a megszabadulás lehetőségére, mibenlétére. A
jelen kötet két tanulmánya a ?buddhista? dzogcsen alaptanításaiba és
gyakorlataiba vezeti be az olvasót. Marc-Henri Deroche és Akinori Yasuda írása
az abszolút lét és tudat három arculatával (üres Lényeg, világos Természet,
akadálytalan Együttérzés) kapcsolatos tanításokat tárgyalja, a nagy 14. századi
dzogcsen mester, Longcsen Rabdzsam művei alapján (A három gnózis tanítása a
dzogcsenben). Ian A. Baker a tibeti tantrikus buddhizmus és a dzogcsen
testiséggel összefüggő jóga-gyakorlatainak történeti kibontakozását és lényegi
sajátosságait vizsgálja, a 15. századi bhutáni kincsfeltáró, Orgyen Pema Lingpa
?Titkos kulcs a szelekhez és csatornákhoz? című értekezéséből kiindulva (Jóga és
testkultúra a vadzsrajána buddhizmusban és a dzogcsenben). A tanulmányok a
tudományos és filológiai szempontok mellett kitérnek az emberi test és
tudatosság természetével kapcsolatos bölcseleti alapkérdésekre, összefüggésekre
is. A felvetett témák árnyaltabb megértését segíti dr. Németh Norbert bevezető
tanulmánya, amely a dzogcsen megközelítését a tapasztalás oldaláról mutatja be,
olyan fogalmak mentén, mint az ?önmagára irányuló éberség? (rigpa), a
nemkettősség vagy a kontempláció.