Algír nyomornegyedétől a Nobel-díjig A tizenkilenc tanulmányt magában foglaló
kötet a Nobel-?díjas Albert Camus életét és életművét mutatja be. Az első ember
című posztumusz, önéletrajzi ihletésű regényéből megismerjük a kivételes
képességekkel rendelkező, ám mély nyomorban élő, apa nélkül, írástudatlan anya
és zsarnok nagymama mellett felcseperedő gyermek iskolás éveit. Tanítója és
jótevője, Louis Germain nyitotta meg előtte a továbbtanulás lehetőségének útját.
Sor kerül az író magánéletének ismert és kevéssé ismert részleteire, számos
hazai és külföldi útjának irodalmi vonatkozásaira, bonyolult és viharos szerelmi
életére, szoros kötődésére a festészethez. A tanulmányok sokoldalú
megközelítéssel elemzik ?Camus első, megtagadott művét, a Boldog halált,
valamint világhírű regényeit, Az idegent, A pestist és A bukást, rávilágítva a
?camus-i életmű eszmei, etikai és esztétikai kérdéseire. Nem maradhatott ki a
kötetből barátjával és munkatársával, Jean-Paul Sartre-ral való ellentmondásos
kapcsolata és barátságuk megszakítása sem. Szívünkhöz különösen közel áll az a
Camus, aki az 1956-os forradalom mellett egyedülálló módon kiállt, és aki
megrendítő hitvallást tett A magyarok vére című írásában: ?A legázolt, bilincsbe
vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a
világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse
a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett
elhullnia ? s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt
Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem
áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol, még közvetve
sem igazoljuk a gyilkosokat. Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra. De
meg kell kísérelnünk, feledve vitáinkat, revideálva tévedéseinket,
megsokszorozva erőfeszítéseinket, szolidaritásunkat egy végre egyesülő
Európában.?