A regény művészete A regény nem a valóságot vizsgálja, hanem a létet. A lét
pedig nem az, ami megtörtént, a lét az emberi lehetőségek birodalma, mindaz,
amivé az ember válhat, amire képes. A regényírók, amikor új és új emberi
lehetőségeket tárnak fel, a lét térképét rajzolják meg... A regényíró nem
történész, nem próféta: a lét kutatója - vallja Milan Kundera (1929-2023)
Jeruzsálem-, Herder- és Franz Kafka-díjas, világhírű cseh író A regény művészete
című, 1986-ban megjelent, nagy hatású, a mai napig élénk visszhangot kiváltó
kötetében. Az európai regény négy évszázados történetének áttekintése ki mással
is kezdődhetne, mint Cervantes örökségével, a Don Quijoté-val? De minduntalan
vissza-visszatér, szüntelenül hivatkozik azokra a szerzőkre, akik irodalmi
támpillérei az ő személyes regénytörténetének: Rabelais-re, Sterne-re,
Diderot-ra, Balzacra, Flaubert-re, Tolsztojra, Joyce-ra, Musilra, Ha?ekra és
Gombrowiczra. Két dialógusban saját regényeiről beszél: a polifóniáról, a
zeneművekhez hasonlóan építkező kompozícióról, az irodalmi alak mint kísérleti
ego megteremtésének módozatairól, a fordításról és a modern Európáról szőtt
álomról, mely egyidős a regénnyel. Kundera esszékötete nem más, mint Isten
nevetésének visszhangjaként született művészet, a regény regénye, amely sok-sok
szellemi izgalmat, felfedezést, kalandot kínál az olvasónak.