Vanek úr Párizsban Sába Királynője az asztalnál ült, és borotválkozott. De
szokott káromkodni és pipázni is, ami királynőknél igazán ritkaság. Káromkodásra
feltétlenül okot szolgáltatott a zsilettje. Ugyanis ez az egyetlen fegyver a
világon, amely akkor veszélyes igazán, amikor elkopott az éle. Ilyenkor
roncsolja, töri a bőrt, mindössze a szőr iránt nyilvánít némi kíméletet. A
fentiek után bizonyára minden olvasó előtt kétségtelen, hogy Sába Királynője
férfi. Hogyan lehet egy királynő férfi? Mondjuk, ha úgy hívják, hogy Sába
István, és a Sába név eszébe juttatja csúfolódó ismerőseinek a róla elnevezett
királynőt. Erről az ókori hölgyről még La Grenelle erődjében is hallottak.
Sábának nem kellett volna a csúfolódást tűrnie, mert mindenki tudta, hogy tavaly
Marokkóban megverte a kantinost, akit előtte még soha senki nem tudott megverni,
csak az Úristen, mert a fél szemére hályogossá tette. Sába tehát alaposan
rácáfolt a csúfnevére. Azonban kerülte a kötekedést, és egy gúnynév miatt nem
mászott bajtársai képére. Valaha Sába István a kecskeméti színtársulattól
érkezett egyenesen Brestbe, anélkül, hogy a ?Vízkereszt? című előadást lemondta
volna. Színész volt. Nagy csontú, mély hangú, jó kiállású fiatalember. Valamikor
nagy jövőt jósoltak neki a pályáján. És most itt ül az idegenlégió egyik
helyőrségében, a legénységi hálóterem hosszú asztala mellett, ahol néhányán
borotválkoznak. Reggel bizottság érkezett Marokkóból Collidon kapitány
vezetésével, hogy vizsgálatot tartson a tragikusan elhunyt Bradieux nevű
közlegény ügyében. Ezért borotválkozott Sába. Ő is tanú, és még hárman.