A sokszínűség illúziója - Mit rontottunk el a bevándorlással kapcsolatban, és
hogyan hozhatjuk helyre? A migrációval kapcsolatos vélekedések 2015 óta
szélsőségesek, kizárólagosak és sarkosak. A témáról szinte lehetetlen
érzelemmentes tárgyilagossággal megnyilvánulni, mert bármely más kérdésnél
gyorsabban és végletesebben állítja szembe egymással a bevándorlást pártolókat
az azt ellenzőkkel. Miközben a migráció pozitívumaira tekintünk, érdemes annak
árnyoldalaival is foglalkoznunk: az észszerű korlátokat tagadó politika nemhogy
az asszimilációt nem várja el a bevándorlóktól, de még a beilleszkedésük
nehézségeivel szemben is elnéző. Ez azonban öngyilkos stratégia, mert a
sokszínűség áldásairól szóló megalapozatlan nyilatkozatok ellenére a párhuzamos
társadalmak nem erősítik, hanem gyengítik a nemzetállami kereteket. A
Brit-szigeteken belüli népességmozgások az elmúlt hatezer évben kialakítottak
egy modern nemzetet, amelyet azonban a korlátlannak tűnő migráció röpke hatvan
év alatt teljesen átalakított. Az új, sokszínű generációk számára a múlt: a brit
hagyományok és értékek egyre kevésbé relevánsak. Ez előrevetíti annak az
Egyesült Királyságnak a képét, amely már nem az őslakosok, hanem a bevándoroltak
elvárásaihoz idomul - az pedig nem lesz ugyanaz, mint amit mi még ismerhetünk.
Ed West nek az elriasztó brit példát bemutató könyvét a tárgyilagossága melle az
teszi különösen hitelessé, hogy a 2015-ös migrációs válság, a brexit és a
mexikói határra falat emelő Trump-éra előtt keletkezett.