Az ideális vezető politikus alakja a görög-római hagyományban Túlzás nélkül
állíthatjuk, hogy Csízy Katalin kötete nemcsak érdekes és fontos tanulmányokat
tartalmaz, hanem azt is, hogy hiánypótló munka. A hatalom eredetének és
természetének kérdései ugyanis a mai napig alapvető problémát jelentenek, és a
fogalomtörténeti fejlődés megértése hasznos kulcsa annak, hogy világosabban
lássunk abban a kérdésben, hogy egyes, az antikvitás filozófiai iskolái által
(pythagoreizmus, platonizmus) kidolgozott és szisztematikusan vizsgált, sőt a
praxisban megvalósított erényfogalmak hogyan élnek tovább az európai uralkodói
képben, illetve a királytükröket nyújtó művekben. Nagyon hasznos, hogy a kötet
nemcsak a főbb uralkodói erényeket mutatja be, hanem azok fejlődését is három
külön fejezetben, így az olvasó már a könyv szerkezete révén is betekintést kap
e fejlődés természetébe. Hazai szempontból kiemelkedő jelentőségű, hogy a szerző
a Havas László által megkezdett úton haladva folytatja az Intelmek
irodalomtörténeti helyének, lehetséges előképeinek vizsgálatát, miközben
természetesen azt is bemutatja, hogy a mű szerint milyen az ideális keresztény
uralkodó. Összegzésül elmondhatjuk, hogy a kötet meggyőz arról, amiről manapság
talán hajlamosak vagyunk elfeledkezni, nevezetesen, hogy a helyes kormányzás
alapfeltétele a humanitas, amellyel kapcsolatban a philanthrópia jelenti a
kardinális erényt. (Hamvas Endre)