A ?legnevesebb magyar thanatológus könyvének címe, e két rövid, staccatós
kérdőmondat már önmagában is elgondolkodtató. Az elsővel szembesülve még
nagyjából ?képben van? a Polcz Alaine munkásságát ismerő olvasó, de a második
kérdőmondat talán elbizonytalanítja? De e kötet vallomás-sorozatából kiderül,
hogy nemcsak elveszített, elhunyt szeretteinket sirathatjuk igazi, valódi
gyásszal, sőt néha tébolyító, sorsot, kegyetlen végzetet, akár a Mindenhatót is
káromló, eszelősen ismételgetett, sértődött ?miért??-ekkel, hanem ugyanúgy
sirathatjuk egy szeretve-megszokott élethelyzet tragikus, önhibánkon kívüli
megszűnését, így a szűkebb pátria történelmileg igazságtalan elvesztését, de még
egy hozzánk közelálló, családtaggá fogadott négylábú pusztulását is, aki igazi
társunk volt hosszú évekig ? és értette a köztünk kialakult ? közös fajnyelvet
helyettesítő, ám mégis valódi, bensőséges kommunikációt. De sirathatjuk a minket
elhagyó kedvest is, aki továbbél ugyan, akár elérhető földrajzi közelségben
hozzánk, csak éppen nem velünk. Sőt sirathatjuk saját, családban betöltött
hajdani szerepünk megszűnését is, holott valamennyien életben vagyunk-maradtunk,
?csak? éppen egy manapság már mindennapinak tűnő válás robbantott ki ? mondjuk ?
az apaszerepből, amely érzelmi és értelmi énünk integráns részévé vált. Szilárd
Gabriella