A rituálhatás Mi a közös Agatha Christie-ben, Charles Dickensben, Rafael
Nadalban és Szvjatoszlav Richterben? ? A kérdés nehéz, de segítünk: mindannyian
olyan rituálékat építettek be életükbe, amelyek segítik őket céljaik elérésében
vagy biztonságot nyújtanak a hétköznapok megélésében. Napjaink tele vannak
ismétlődő feladatokkal, amelyek célja, hogy a megfelelő mederben tartsák
életünket ? ezek a szokásaink. A mindennapos rutint ? például a fogmosást vagy a
zokni felhúzását ? többnyire automatikusan hajtjuk végre. Ám ha jobban
odafigyelünk ezekre a mozdulatokra, és arra koncentrálunk, hogy pontosan hogyan
végezzük őket, könnyen az életünket színesítő rituálékká válhatnak.
Stresszhelyzetben ritkán működik az, hogy nyugalomra intjük magunkat. Tennünk
kell valamit (venni néhány mély lélegzetet, mozogni pár percig, vagy
meghallgatni a kedvenc zenénket), hogy megváltoztassuk az érzéseinket. Itt
kerülnek a képbe a rituálék. Ha egy bizonyos mozdulatsort hozzákapcsolunk egy
érzelemhez, akkor ez a cselekvéssorozat később is képes feleleveníteni az adott
érzelmet. A Harvard Egyetem kutatója és tanára, Michael Norton kollégáival egy
évtizeden át tanulmányozta a szertartásokat. Tapasztalatuk szerint a rituálék és
a szokások között nem maga a cselekvéssorozat, hanem az ahhoz társított érzelmek
adják a különbséget. A szokás lényege a ?mit?, a szertartásé a ?hogyan?. A
rituálék az érzelmi katalizátor szerepét töltik be: energiát adnak, inspirálnak
és felemelnek minket. Segítségükkel az olyan hétköznapi tevékenységeket, mint a
reggeli készülődés, a házimunka vagy a napi testmozgás, automatikus
cselekvéssorokból eleven élményekké alakíthatjuk át, örömet vagy nyugalmat
idézhetünk elő.