Megismerni a jövőt, megfejteni az emberi sors, a születés és halál titkát,
szert tenni arra a bizonyos végső ismeretre, tudományos lehetőségek híján akár
az asztrológia eszközeivel, az amulett-, a talizmán- vagy a drágakőjóslat
felhasználásával is, bármi áron is - nincs ennél ősibb emberi kívánság. Kontra
Sándor azonban hisz a tudományban, zseniális ötlete révén ő racionális
módszerekkel jut el a titkok kapujáig. Mesébe illő, 300 millió dolláros
örökségén felvásárolja a világ összes keselyűjét, letelepíti őket az Alföldön,
majd keselyűfarm mellett laboratóriumot épített: kutatói derítsék ki, mi az a
rejtélyes tulajdonság, amelynek birtokában ez a kizárólag dögökkel és tetemekkel
táplálkozó madár szinte tévedhetetlen biztonsággal megérzi, ki mikor hal meg. A
gondosan őrzött telepen öt világrész legjobb tudósai látnak munkához, dolgoznak
éjt nappallá téve, míg fel nem fedezik ennek a tulajdonságnak a hordozóját egy
hormonban. Ötvenezer keselyű agyából gyűlik össze azután az a néhány csepp
felmérhetetlen értékű váladék, amely egy ötletes szerkezetbe foglava, mindenki
legnagyobb megdöbbenésére 1984. június elsejének tizennegyedik órájában nem
kevesebbet jelöl meg, mint a világ végét. Termonukleáris összecsapás, természeti
katasztrófa következik be, vagy egy új, eddig ismeretlen vírus leküzdhetetlen
támadása indul meg ezen a napon? Kontra Sándor ellentmondások felszültségében
él, holmi modern Faustként rejtvénynek tekinti a világot, amelyet mindenképpen
meg akar fejteni, létének az egyetlen értelme és feladata. Úgy érzi, bekerítette
a sors, a szabadító tudás utáni vágy űzi, célját elérendő, az ismeretszerzés
legkülönfélébb eszközeihez folyamodik: olvas, tanul, utazik, kísérletezik.
Városszociológus, de verset, prózát, drámát és filmet is ír, szerelmet
szerelemre halmoz, legjobb barátait is sokkírozza, hogy reakcióikat lemérhesse,
míg egy megvilágosító erejű álomban fel nem rémlik előtte az indiai vesztőhely,
ahol a kivégzéshez elővezetett gyilkos fölött a megfellebbezhetetlen tudás
fölényével, méltóságteljes köröket leírva jelennek meg a dögkeselyűk. Hernádi
Gyula új regénye kettős élménnyel szolgál az olvasónak. A rövid vágásokban
kibontakozó cselekmény vérbeli sci-fi, a műfaj minden bizonnyal időszerűbb és
leginkább gondolkodásra késztető lehetőségeit valósítva meg. A sok helyt
krimiizgalmakat sem nélkülöző események mögött azonban egy konfliktusokban
bővelkedő, jellegzetesen mai értelmiségi karakter és magatartás is
felrajzolódik. Az író kivételes láttató erővel és nagy intellektuális
érzékenységgel alkotja meg hőse jellemképét, s követi Kontra Sándort az útján,
egészen az utolsó pillanatig, amikor a frankensteini végzet rajta is
beteljesedik.