Az Apáczai Csere János-díjas szerző, Dr. Nagy Andor József ez esetben arra
vállalkozott, hogy e kötetben a médiaandragógia néhány aktuálisnak tűnő
problémáját tárja fel. Dr. Nagy Andor Józsefnek a médiával való kapcsolata közel
fél évszázados múltra tekint vissza. Előbb film-, majd a televízió-, azt
követően a médiapedagógia problémái foglalkoztatták. Ebben az öt évtizedben
rendkívül jelentős szerepet kapott a Kelemen Endre vezette Magyar
Iskolatelevízió 30 éve. Az iskolatelevízió szakértőjeként jelent meg számos
magyar és idegen nyelvű publikációja, hangzottak el előadásai hazai és
nemzetközi konferenciákon. Bölcsészdoktori, kandidátusi, majd akadémiai doktori
értekezésében az iskolatelevíziós pedagógiával foglalkozott, az utóbbiban az
iskolatelevízió történetét dolgozta fel. Házigazdája volt Egerben az 1966-tól
1994-ig kétévente rendezett nemzetközi iskolatelevíziós konferenciáknak.
Munkásságát többek között a Magyar Rádió és Televízió elnökségei három
nívódíjjal ismerték el, de talán még ennél is nagyobb elismerést jelentett
számára, hogy a most 45 éves felsőoktatási tevékenysége alatt hallgatói közül
számosan szakdolgozatuk médiapedagógiából, végezték el eredményesen e speciális
szakirányt és szereztek diplomát. Az andragógiának szintén oktatója a szerző. Az
50 éve kapott első diplomája is e kevésbé ismert, még kevésbé elismert
tudománnyal kapcsolatos. A médiaandragógia összefüggése a médiapedagógiával
egyértelmű. A gyermek- és a felnőttkor éppen úgy kapcsolódik a médiához, mint az
időskor, hiszen a média elkíséri az embert a bölcsőtól a sírig, a vele való napi
kapcsolat élethosszig tart. A gyermek viszont a legfogékonyabb a médiahatásokra.
A felnőtt már érett, válogat, disztingvál - ha érett felnőtt. A szerző
törekvése, hogy a felnőttek tudatosan alakítsák akár saját példájukra is
alapozva a gyermekek és a média kapcsolatát, hogy a felnőttek számára is
egyértelmű legyen a média értékteremtő, értékközvetítő szerepe, de ugyanakkor a
kétarcúsága is.