A megkerült cirkáló ? Pénzt vagy életet! ? Életet! A revolveres merénylő ettől a
választól úgy megijedt, hogy visszahőkölt. A számtalanszor elhangzott támadó
felszólításra, amióta a világ világ, először hangzott el a fenti válasz. A rabló
lövésre kész pisztolya megrezdült a kezében, és egyszerűen nem tudta, hogy mit
tegyen. A megtámadott egyén két karját nyugodtan felemelte, mint akit nem
érdekel, hogy mi lesz. Ez volt lefolyását és befejezését tekintve minden idők
legkülönösebb és legszomorúbb bűnügyi komédiája. Színhely: San Francisco,
Oakland. Írta: az élet. Személyek: Egy ideges útonálló. Egy rezignált áldozat.
(Katonaság, néptelenség.) Idő: pénz. ? Barom! ? ismétli a rabló. ? Pénzt vagy
életet! Nem hallotta? ? Mit ordít! Azt hiszi, süket vagyok? Miután szabadott
választanom, hogy a pénzemet adjam-e vagy az életemet, én az életet ajánlottam.
Az útonálló helyzete kétségbeejtő volt. ? Ha komédiázik, pórul jár! Háromig
számolok!... ? Maga egy számtantanár, becsületszavamra!... Mondtam, hogy az
életet megkaphatja. ? Én ingyenélő vagyok, hát az életre nincs rezsim. De honnan
veszek másik ötven centet, ha ezt odaadom? Most képzeljük el a rablót.
Agyonlőjön valakit, tehát villamosszéket kockáztasson ötven centért, vagy
szégyenszemre távozzék e rövid beszélgetés után? ? Utoljára figyelmeztetem, és
azután... ? kezdte újra komolyan. ? Ne adjon terminusokat! Maga rám bízta a
választást, most tessék lőni!... ? És mert megszánta a pisztolyával tehetetlenül
hadonászó támadót, szelíden folytatta: ? Verje ki a fejéből, tisztelt martalóc
úr, hogy én magának akár csak egyetlen vasat is adjak. Nincs rá eset, higgye el,
drágám... ? Utoljára figyelmeztetem: ha hülyéskedik, úgy főbe lövöm, mint a
pinty!