A kétbalkezes varázsló Fitzhuber Dongó nemcsak hogy kajla fülű, krumpliorrú,
csálé kis varázsló, de bizony valóban kétbalkezes is: önmagát változtatja békává
a hercegnő helyett, kiengedi a dzsinnt a palackból, egyszóval bajt bajra halmoz
a varázslóiskolában. Miután üggyel-bajjal mégis sikerül lediplomáznia, a Nimbusz
Endre Bertalan utcai lakótelep körzeti varázslóhivatalába helyezik. Itt talál
egy levelet, amelyben elődje azt tanácsolja: Menekülj! Dongó ennek ellenére
marad, ám hiába tart még éjszakai ügyeletet is, senki sem kíváncsi az új
varázslóra. Egy este az egyik ablakban unatkozó hétéves kisfiúra figyel fel,
akinek egyetlen vágya egy igazi mese. Együtt erednek útnak, hogy felkutassák a
panelház emeletein rejtőző csodákat: Első Badar király udvarának maradványait és
szépséges legkisebb leányát, az eltűnt Lanolint. A magyar gyermekirodalom
megkerülhetetlen alkotójának első meseregénye, A kétbalkezes varázsló éppen
negyven éve jelent meg - és ma is ugyanolyan friss és szórakoztató, mint akkor.