Amikor Amerika nagy szőke hajas babája 1962-ben meghalt, valójában új életre is
született. Életének 36 évét utóéletének 36 éve olyan sokszor hozta újra meg újra
nyilvánosságra, hogy Marilyn élőbb, mint valaha. Marilyn Monroe jelenség lett -
hol a reklámipar, hol a média, hol a politika akarta kisajátítani magának, nem
beszélve a sok kis- és középszerű emberről, akik mind a meztelenségéből,
szőkeségéből, ágyba húzó mosolyából akartak megélni - kulcstartóként, vetkőzős
töltőtollként vagy poszterként árusítva ezt a talán valójában egyszerűen
mindenkit szeretni akaró, nagylelkű, nagyszívű, igazi nagy sztárt. Milyen
érdekes lenne kiszámolni, hány embert is tartott el Monroe még a halálában is!
Mert hogy életében mennyit, arról Spoto rendkívül tárgyilagos, minden
álszeméremtől mentes könyve vérfagyasztóan (vagy inkább vérforralóan?) pontos
adatokat közöl. Egy igazi hollywoodi sztár egyetlen pillanatban, a
legintimebbekben sem lehet egyedül. Hadseregnyi ember akar belőle megélni, és ha
nem elé erős, szétszaggatja, megerőszakolja, őrületbe, öngyilkosságba,
szorongásos depresszióba kergeti ez a tömeg. Ahogyan az ezzel a gyönyörű, feje
búbjától a kisujjáig erotikus, ám ebből a könyvből megtudjuk: szorongó,
pszichológustól pszichológushoz vándorló, önmagát folyton szétosztani akaró,
identitászavarral küszködő szőke Barbie babával is történt. Boldogságát és
boldogtalanságát, csillogását és kudarcait, első szeretőjét és utolsó mentsvárát
- mindenkit megismerhetünk.