Volt idő, amikor a franciák még egyforma értékek szerint nevelkedtek. Bár
létezett egy baloldali és egy jobboldali Franciaország, egy világi és egy
keresztény Franciaország, a tanító által képviselt erkölcs nem különbözött a
plébános tanította erkölcstől. Az 1970-es évektől kezdve egy társadalmi és
eszmei szinten zajló forradalom hatására mindenki rákapott, hogy maga döntse el,
mi a jó és mi a rossz. Emiatt napjainkban a közösség életének keretét adó
szabályok kiveszőben vannak, a társadalom szétforgácsolódik, és mindenkit
pusztán önös érdeke vezérel. Ennek a tendenciának az alapja a morálisan korrekt
- azaz a teljes egészében az egyén értékelésén alapuló - gondolkodásmód, mely az
élvezet mindenhatóságát, a mássághoz való jogot, a kötelező toleranciát, a
hagyományok áthágását és a konvenciók viszonylagosságát hirdeti. De vajon
élhetünk-e közös értékek nélkül? Ahhoz, hogy kilábaljunk a válságból - amely az
élet minden területén pusztít: a külvárosi negyedeket éppúgy nem kerüli el,
ahogyan az iskolát, az államot, a családot, a munkát vagy a kultúrát sem - újra
közös szabályokat kellene alkotnunk. És legfőképpen, újra vissza kellene
találnunk ahhoz az elemi erkölcshöz, amely hosszú ideig garantálta a társadalmi
összetartás szilárdságát.