Szerzők: Bodrogi László, Szále László Noran Libro Kiadó, 2016 ?Egy embert ki
lehet űzni a szülőföldjéről, de a szülőföldjét kiűzni az emberből nem lehet.?
Szigetújfalu egy a sok magyar falu között, s egy a magyarországi sváb
települések között is. Különlegességei nincsenek. Ha vannak, inkább a régi
korokból. Itt húzódott egykor a római birodalom határa, s itt állt a Duna-parton
a limes erődítményeinek egyike. A középkorban kolostort építettek köveiből, mely
azóta ugyancsak az enyészeté lett. Az ősi kövek csak nagyon szűkszavúan
beszélnek a régmúltról, akárcsak az újfalusi öregek a saját múltjukról, annak is
egy sosem feledhető szakaszáról, az 1946-os kényszerű kitelepítésről. És annak
meghökkentő-szép folyományáról, a kényszerű visszaszökésekről. Kényszerűt
mondunk, pedig a hazaszökés már ? szemben a kitelepítéssel ? teljesen önkéntes
elhatározás volt, mégis mintha a lelkek mélyén valamilyen különös kényszerítő
erő irányította volna a döntéseket. Természetesen nem egyetlen erő befolyásolta
őket. Ha egy lett volna, illethetnénk a konvencionális hazaszeretet szóval, vagy
a gravitációnál is titkosabb szülőföld-vonzással, melyet nem tudott
megsemmisíteni a kiűzetés traumája. Talán mert érezték, nem a szülőföld vetette
ki őket magából, hanem a szülőföldön éppen regnáló hatalom önzése és
szűklátókörűsége. A kötet adatai: Formátum: 135 x 195 mm Megjelenés éve: 2016
Terjedelem: 256 oldal