Szerzők: Horváth Gábor, Kriska György, Farkas Alexandra ELTE Eötvös Kiadó Kft.,
2016 Az égbolt jellegzetes, felhőzöttségtől és napállástól függő polarizációs
mintázata nemcsak meteorológiai, hanem biológiai szempontból is fontos. Kiváló
viszonyítási irányt szolgáltat a polarizációérzékeny látórendszerű állatoknak,
mikor azok más jel híján vannak. Könyvünkben részletesen tárgyaljuk ezen égi
mintázat jellemzőit tiszta, derült, felhős, borult és ködös időben, füst
jelenlétében, valamint teljes napfogyatkozáskor. Beszámolunk azon hőlégballonos
méréseinkről is, melyek során kimutattuk a poláros ég 4. polarizálatlan
(neutrális) pontjának létezését. Bemutatjuk továbbá, hogy a különböző
vízirovarok (például kérészek, szitakötők, vízipoloskák, vízibogarak és
bögölyök) a vízfelszínről tükröződő nap- és égboltfény vízszintes polarizációja
alapján miként találják meg petéző helyüket, életterüket. Ebben a vizet utánzó
délibáb nem okoz zavart, az erősen és vízszintesen poláros fényt tükröző
mesterséges felületek (például aszfaltutak, napelemtáblák, sötét autók, fényes
fekete mezőgazdasági műanyag fóliák, fekete sírkövek, üvegépületek és
kőolajtavak) azonban vízfelszínt utánozva megtévesztik és vonzzák e
polarotaktikus rovarokat. A könyvből kiderül, hogy az előbbi jelenségeken
alapuló poláros fényszennyezés csökkentésének egyik trükkje a zebráktól is
elleshető, és hogy miként működnek a fénypolarizációs bögölycsapdák. Részletesen
utánajárunk azon hipotézisnek is, miszerint a viking hajósok borult és ködös
időben napkőkristályokat és az égboltfény lineáris polarizációját használva
tájékozódhattak a nyílt tengeren. A kötet adatai: Kötés: kartonált Megjelenés
éve: 2016 Terjedelem: 486 oldal