Szerző: Tóth-Izsó Zsuzsanna L'Harmattan Kiadó, 2022 Vajon miért énekli a
Republic együttes, hogy nem vagyok, ha nem kapok szerepet, valamint hogy fáj,
hogy részekben élek? A külvilág felé eljátszott szerepeink sikeressége gyakran
azon múlik, hogy a megfelelő bennünk élő alszemélyiségünkkel azonosulunk-e,
avagy rossz szerepet választunk. Roberto Assagioli pszichoszintézise szerint
ezen pszichés részeink viszonylag önállóan működnek és némi saját akaratuk is
van. Ott nyüzsögnek, harcolnak a pszichénkben és érvényesülni akarnak. Néha az
egyikük vagyunk, néha a másikuk. Vannak köztük magasztos, kedves, törtető,
szégyellni való alszemélyiségek, de amíg nem találjuk meg, nem azonosítjuk és
nem integráljuk mind, addig mindig csak részekben fogunk tudni élni: mindig az a
rész leszünk, akivel az én aktuálisan azonosul. De vajon ki az, aki a változó
szerepek nélkül vagyunk? Az, aki állandó és létező, akkor is, ha a szerepeink
pihennek? Ki az, aki Benn, magában s ezer arccal egymagában ül, ahogy József
Attila írja? És hogyan szövi szavakba számos író és költő ezt a Weöres Sándor
által sok-tagozatú egyéniség-nek nevezett sokarcúságot, valamint az ezen
túlmutató transzperszonális egységet? Ezekre a kérdésekre keresi (és talán
részben meg is adja) a választ a kötet szerzője egy pszichoszintézis alapú
irodalomkritikai megközelítés felvázolásával. A kötet adatai: Kötés: kartonált
Megjelenés éve: 2022 Terjedelem: 308 oldal