Szerző: Schweitzer Gábor L?Harmattan Kiadó, 2010 A dualizmus első éveiben,
1872-ben a városegyesítéssel együtt sajátos jogállású törvényhatósági jogú
városként szabályozták Magyarország fővárosát, Budapestet. E különleges státusz
abban is megnyilvánult, hogy a főváros polgárságát képviselő törvényhatósági
bizottság a többi ? városi és vármegyei ? törvényhatósági bizottságtól eltérő
vonásokkal is rendelkezett. A fővárosi törvényhatósági bizottságra irányadó
szabályozást az I. világháborút követően többször is megváltoztatták (1920,
1924, 1930). A fővárosi törvényhatósági bizottság iránti törvényhozási, illetve
kormányzati figyelem azonban korántsem tekinthető hízelgőnek. A két világháború
közötti időszak egyik vonása, a területi alapon szervezett közigazgatási
autonómiák ún. korrektívumokkal, az autonómia érvényesülését gátló
jogintézményekkel történő körülbástyázása, egyúttal a kormányzati felügyelet,
illetve centralizáció fokozása éppen a főváros esetében domborodott ki a
legteljesebben. A kormányzati figyelem legfőbb okát a főváros 1867-et követő
egyedülálló urbanizációs teljesítményét elősegítő, irányultságában döntően
szabadelvű közigazgatás-politikai intézmények, valamint a mindezeket
megtestesítő társadalmi környezet iránti kettős bizalmatlanságban kereshetjük.
Az I. világháború utáni nemzeti konzervatív (keresztény-nemzeti) jelszavaktól
visszhangos első esztendők Budapest-ellenes közfelfogását (?Bűnös Budapest?)
tükrözték az 1920- as évek fővárosi novellái, illetve burkoltabb formában még az
1930-as fővárosi törvény is. A kötet a törvényhozási folyamatok feltárásával a
fővárosi törvényhatósági bizottság összetételére, megválasztására,
feloszlatására és hatáskörére irányadó normáknak, valamint a törvényhatósági
bizottság és a kormányzat közjogi viszonyának a változásait mutatja be. A könyv
foglalkozik a fővárosi választójog körüli vitákkal, és kitér a községi pártok
helyhatósági választásokon elért eredményeinek a bemutatására is. A feldolgozás
ugyanakkor a témával összefüggő elméleti jellegű polémiákra is kiterjed. E
diskurzusok arra világítanak rá, hogy miként vélekedtek a közigazgatás-politika
alakítói a törvényhatósági autonómiáról, közelebbről az önkormányzatiság
?színéről? és ?fonákjáról.? A kötet adatai: Megjelenés éve: 2010 Terjedelem: 280
oldal