Szerző: Juhász Ferenc Kossuth Kiadó, 2013 ?A költő nem tesz mást: csak
tűzliliomot ültet a lét szívébe. Elmondja a világot és meg akarja változtatni a
világot. A jóság küldötte ő. Az élet énekese és társa a halálnak. Énekel, amíg
száját be nem tömi a föld. És mindenkinél jobban vágyódik a szabadságra és a
szeretetre? ? vallja Juhász Ferenc ars poetikájában. A tékozló ország (Egy
ismeretlen vándorköltő krónikája 1514-ből) is ennek a szabadságvágynak a
korszakos eposza, hatalmas látomás, amely túlnő a Dózsa parasztháború eseményein
és az emberi lét egyetemes ellentmondásait feszegeti, az emberhez méltó
megmaradásért emel szót. ?Hol a szabadság, az emberi??? teszi fel a kérdést. S a
felelet: ?Csak percnyi volt, villám-fehér!? S jött utána a másik? S búvik az
ember verembe, föld alá, s elbúvik önmagába? Riadtság, rémület, s dac a
szemekben, de több a néma alázat, a félelem lombosodik?? Az alcímben szereplő
vándorköltő képtelen szabadulni a pusztulás, a züllés elűzhetetlen
emlékképeitől, árad belőle a panasz. Szinte érezzük a nyomor robbanásveszélyes
felhalmozódását, s a szépség és a szenny, a jóság és a kegyetlenség együttélését
meg az elembertelenítő félelmet is. Mindezek láttán a költő eltöpreng, vajon ?Ha
élünk, hordjuk tovább az idő bűnét?? S a megoldás: ?Ó, ember, a hitedet ne
veszítsd el, őrizd meg a lélek nagy hitét! Ki volna nálad nagyobb, nem lehetsz
vágytalan, ne tűrd a szenvedést. Ha kell, hát százszor újrakezdjük, vállalva ezt
a legszebb küldetést, Mert a szabadság a legtöbb, amit adhat magának az
emberiség.? A kötet adatai: Formátum: 170 x 245 mm Megjelenés éve: 2013
Terjedelem: 116 oldal