Szerző: Kovács Gábor Gondolat Kiadó, 2011 Gárdonyi Géza életművéről még nem
készült poétikai megközelítésű monográfia. Időszerű, hogy az író születésének
160. évfordulójához (2023), illetve halálának 100. jubileumához (2022) közeledve
a költői szövegalkotás természetét jellemző értelmezés is szülessen a Magyar
Örökség Díjban (2021) részesült szépírói munkásságról. Ez a könyv a sokoldalú
Gárdonyi örökségéből mindenekelőtt a regényművészetet tárgyalja, azonban kitér a
Göre-szövegekre, a novellákra és a publicisztikai írásokra is. Az író
titkosírásos feljegyzéseinek anyagát is felhasználva épít fel egy olyan
értelmezőnyelvet, amelynek segítségével ki lehet domborítani prózaművészetének
sajátos századeleji irodalomtörténeti jelentőségét és értékeit. A monográfia nem
titkolt célja, hogy felhívja a figyelmet az 1910-es évekbeli kisregényekre: tíz
kisregény (illetve két novella) tüzetes vizsgálatával világítja meg azt, hogy
két évtized alatt miként változott meg a szerző írástechnikája. E művek
prózapoétikai működését feltárva, illetve a ?más szóval a szót!?
írásprogramjának jelentőségét kiemelve törekszik új szempontokat nyújtani az
életmű értékelését már több mint egy évszázada meghatározó három híres,
történelmi tematikájú nagyregény olvasásához is. A műértelmezéseket tarkító
műfajtörténeti kutatások, világirodalmi összehasonlítások, képzőművészeti
hatásvizsgálatok, a vizualitás és a verbalitás produktív feszültségét vizsgáló
elemzések, illetve a civilizációs technológia és az irodalom összefüggéseit
megvilágító interpretációk kultúratudományi perspektívát vezetnek be a könyv
gondolatrendszerébe. Ezzel igyekszik e kötet hozzájárulni ahhoz, hogy Gárdonyi
prózaművészetének olvasása megújuljon. A kötet adatai: Kötés: keménytáblás
Megjelenés éve: 2021 Terjedelem: 394 oldal