Szerző: Benei Bernadett Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi
Intézet, Eötvös Loránd Kutatási Hálózat, 2022 Benei Bernadett (Gyöngyös, 1988)
az ELTE Bölcsészettudományi Karán 2006?2012 között végzett történelem?latin
tanári és klasszika-filológia (antik örökség) szakokon. Doktori fokozatát
2021-ben szerezte az ELTE-n. 2013-tól a Bölcsészettudományi Kutatóközpont
Történettudományi Intézet munkatársa, emellett 2021-től az egri Főegyházmegyei
Levéltár levéltárosa. Kutatási területe a középkori és kora újkori magyarországi
történetírás, Bél Mátyás és Timon Sámuel munkássága. Az elmúlt közel kétszáz
évben több medievista vizsgálta a magyar krónikaszerkesztmény Árpád-kori
eseményeit ismertető szakaszát, számos elmélet született a szöveg magját alkotó
ősgeszta keletkezésével és annak folytatásaival kapcsolatban. Kristó Gyula
1994-ben fogalmazta meg lexikai-stilisztikai vizsgálataira alapozva azt a
tézisét (A történeti irodalom Magyarországon a kezdetektől 1241-ig, Budapest,
1994), amely szerint a ma ismert krónikaszöveg egységesnek tekinthető, a 12.
század végén ? 13. század elején nyerhette el egy újabb átszerkesztés révén
jelenlegi formáját. Meglepő módon nyelvészeti szempontból eddig még senki sem
vizsgálta a krónika textusát. Jelen kötetben a szerző a szövegen elvégzett
grammatikai vizsgálatainak eredményét ismerteti. Azokra a kérdésekre keresi a
választ, hogy a krónika szövege mennyiben alkalmazkodott a klasszikus latin
nyelv szabályaihoz, illetve a nyelvi jelenségek igazolják-e Kristó Gyula
felvetését. A kötet adatai: Formátum: B/5 Kötés: keménytáblás Megjelenés éve:
2022 Terjedelem: 380 oldal