Tanulmányok az újsztoicizmus magyarországi történetéről Szerkesztette: Bene
Sándor Gondolat Kiadó, 2024 Az újsztoikus tanítás, Justus Lipsius (1547?1606)
filozófiájának üzenete egyszerű volt. Az érzelmeknek való kiszolgáltatottság
csökkentése, önfegyelmezés, saját indulataink racionális kontrollja. Szeressük a
hazát, de mérsékeljük a kritikátlan lelkesedést iránta; ragaszkodjunk a
hitünkhöz, de tartózkodjunk a fanatizmustól; engedelmeskedjünk a hatalomnak, de
ne azonosuljunk vele bensőnkben; a kudarcokat és megpróbáltatásokat állhatatosan
viseljük. A rendszer középpontjában álló erény, az állhatatosság (constantia) a
személyiség integritását védte, egyfajta pozitív életenergiát adott, amire az
alattvalónak éppúgy szüksége volt, mint a hatalmasnak. A szerep és a személyiség
elválasztása napi léttechnika, a fundamentalista szélsőségek között egyenesen
túlélési stratégia volt, mindazok számára, akiknek az Állhatatosság (1584)
szerzőjének szavaival, szükségük volt ?bátorításra a közélet nyomorúságaiban?.
Kötetünkben filozófusok, történészek, irodalomtörténészek tanulmányai
vizsgálják, hogyan áramlott szét a kora újkori modernség egyik legfontosabb
diskurzusa az arra különösen érzékeny, vallási viszályoktól és politikai
válságoktól sújtott közép-európai régió kultúrájában, s lett részévé sokszor a
lipsiusi eszméktől távol álló gondolkodás- és életformáknak, irodalmi műfajoknak
is. A kötet adatai: Formátum: B/5 Kötés: keménytáblás Megjelenés éve: 2024
Terjedelem: 340 oldal