A könyv pusztulásról, halálról, szenvedésről szól, s az emberi kitartásról,
mely a háború polkában gyakran a túlélés egyetlen eszköze. A birkenaui
haláltábor fogyainak története lángolóan fájdalmas és tragikus - nyomában
tömegsírokként tárul fel egy sötét korszak, s megnyílik az emberi emlékezet,
melyre az azóta eltelt hosszú évek szőttek fekete szemfödelet. Emlékeznünk kell,
soha el nem felejtenünk a névtelen százezreket, akik nem csupán egy igazságtalan
rezsim, de nem kis részben az emberi tudatlanság és közöny áldozatai is. Ne
feledjük soha: azokat, akik nem ismerik a történelmet, a sors arra kárhoztatja,
hogy újra átéljék minden borzalmát.